IDÉZET(horvathverus @ 2010-05-07 11:25)

Hozzád képest én sehol sem vagyok,

de ennyit sem gondoltam volna.
Mert rákattantam. Megláttam a benne rejlő lehetőséget. Mikor először felmerült bennem és megbeszéltem a családommal, szinte csak legyintettek. Mindenki zenész, tudják mennyit dolgozom, gondolták: "Hadd játsszon egy kicsit". Már komolyan veszik.

Sőt, most mindenki azt mondja, hogy erősen támogattak az elképzelésemben.
De én még emlékszem, amikor csak én csomagoltam, csak én vásároltam, amikor azt mondtam vatera, akkor udvariasan és nem érdeklődéssel hallgattak végig. Persze most elismerik a dolgot, és megszülettek azok a feladatok, amik egyértelműen a férjemet terhelik. Én nagyon ritkán csomagolok postára. Raktárra igen, de múltkor megerőltettem vele a kezemet, tehát az is feleződik. Nem vásárolok egyedül, de még így is a nagyja az enyém, de ez már reális, mert más téren viszont le vannak véve a terhek a vállamról. Szóval ezeket a dolgokat együtt lehet csinálni, és hidd el, ennek azért ára van. Nincs szombat, vasárnap, van olyan, amikor éjjel 11-kor töltök fel, mert ha nem teszem, akkor összetorlódik. Ha elfelejtem bekenni a kezemet, szétmarja a domestos, mert érzékeny bőröm van. Alkalmanként fut a lakás, de amikor hétfőn reggel 11 csomagot, vagy még többet viszünk be magunkkal, akkor azért örülünk.