Nem azért mondom, de az én gyerekem a legjobb fej a világon. Mikor kikászálódtam az ágyból, rájöttem, hogy kellene főzni is, meg feltölteni is, meg mosni, meg némi takarítás, vasalás stb. sem ártana. Jaj. Gondoltam, egyeztetem az álláspontokat. Odatámolyogtam a gyerekhez, felvetettem a kérdést, mi lenne, ha ma hideget ennék. Szemrezdülés nélkül mondott igent. (Hurrá, éljenéljen).

(Bezzeg, ha itthon lenne a férjem.......)
Lelkesedésemen némiképpen lohasztott a látvány, mikor kimentem a konyhába és két pár koszos zoknit találtam az asztalon, de gondoltam, úgyis ki kell mosni, mert szombat van, mármint a terítőt, ilyen csekélységen nem akadok fenn. Általában különös helyekről szoktam összeszedni a gyerek ruháit, de itt még nem találkoztam egyszer sem velük.

Ebből arra is rájöttem, hogy tegnap megint elfelejtettem vacsorázni, mert amióta megjött a kirándulásból, nem voltam kint a konyhában. Szuper.