Benkő Attila tiszta ember. Megvan benne a kellő önismeret és a feltétlen őszinteség ahhoz, hogy feltérképezze önmagát. A kötet nem titkoltan önéletrajzi szálra felfűzött írásai ennél is többre vállalkoznak: a múlt század utolsó évtizedeiben felnőtté váló nemzedék élményvilágát közvetítik. Novellái igazi élménytörténetek, olyan realisztikus életképek, melyek irodalmi megjelenítése meglepően újszerű.
A gyerekkor megrázó, megmosolyogtató és megdöbbentő titkainak feltárása mögött kibontakozik egy rendhagyó családtörténet is. Beleszövődik a rendszerváltás előtti társadalom szociografikus ábrázolása a korabeli iskolai neveléstől a folyamatos hőskeresésig, a kamaszkori álmodozásoktól a 90-es évek eleji sorkatonai szolgálatig, és az azt követő kalandos munkahelyei tapasztalatokig.
Legelevenebben ábrázolt helyszíne a kocsma. Kései Villonként bölcs derűvel szemléli a vendégeket, a kártyásokat, az iszákosokat, a játékgépeseket, a dartsosokat, és továbbítja a történeteiket.
Benkő Attila legfőbb írói erénye a hitelesség és a humor. Az ábrázolt világ egyszerre szűk és tág – a vecsési, később a kispesti lakókörnyezetnek nem szab határt a képzelet. Hőseit, idegeneket és ismerősöket, elemi erővel és szokatlan nyelvi leleménnyel jeleníti meg.
Az élménytörténetek magukkal ragadják az olvasót, lényegükből adódóan vagy ismerősnek tűnnek, vagy a meghökkentő újdonság erejével hatnak. Mindenesetre a szerző ezzel a kötettel felírta a Monor – Vecsés – Kispest tengelyt az irodalom térképére.

Pál Zsuzsa