Gyűjtőknek ajánlom!

A gyár alapítójának Stádel Józsefet tartják, az alapítás dátumának pedig 1808-at. Stádel József Németországból, a Neckar menti Rottemburgból származott. (A családtagok a későbbiekben fel is vették a a város nevét.) 1806-ban kapott győri polgárjogot, és 1808-ban vásárolt lakást és műhelyt a mai Rákóczi utcában. Ebben az évben vette feleségül Zenkler József céhiparos özvegyét, Főrster Franciskát. Jól sikerült a megtelepedés, és jól mehetett az üzlet, hiszen 1835 és 1837 között a szerszámkovács céhen belül jövedelmének arányában a legmagasabb királyi adót fizette. 1844 novemberében Stádel József elhunyt, fia, Stádel Károly (1817-1887) vette át az üzletet, és nyitott műhelyt mint szerszámkovács mester.

Tudatosan készült a munkára: már 1834-ben kitanult céhlegényként dolgozott apja műhelyében, majd 1837-ben vándorútra indult. Bécsben tanult és dolgozott, elsajátította a lakatos, az általános gépész és a lakatos-esztergályos mesterséget. 1839-ben a bécsi császári és királyi műszaki egyetemen sikeres vizsgát tett, majd 1840 és 1844 között több külföldi gyárban is dolgozott, 1845-ben pedig szabaduló levelet szerzett. Ebben az évben az üzem új helyre költözött, a mai Rákóczi utca 34. szám alá. A következő évben a Győri Első Iparműkiállításon ezüstérmet nyert szivattyúgépével és szecskavágójával. 1847-ben megkapta a céhmesteri címet, így önállóan vezethette a műhelyt, melynek épületeit meg is vásárolta. Részt vett a szabadságharcban, de 1849-ben felmentették az ezzel járó büntetés alól. 1850 körül feleségül vette Markhardt Erzsébetet. Jól ment az üzlet, mert 1856-ban egy a gyárral szomszédos kertrészt, majd 1861-ben raktározási céllal egy újabb telket vásárolt a gyár mellett, 1863-ban pedig egy emeletes házat. 1862-ben gyári engedély kérvényével fordult a városi tanácshoz, amit a Magyar Királyi Helytartótanács április 24-én meg is adott. A gyár cséplő- és vetőgépeket, szénagyűjtőket, szecskavágókat, zúzó, daráló és őrlőmalmokat és rostákat gyártott, illetve forgalmazott.

Több országos és nemzetközi kiállításon is sikereket ért el, 1865-ben járgánya és vasrámás cséplőgépe aranyérmet nyert, szecskavágói és rostái dicsérő oklevelet kaptak. 1866-ban a bécsi kiállításon gazdasági gépgyűjteményét bronz éremmel, járgányát állami díjjal ismerték el. 1868-ban ganéjlé szivattyúja, mélyépítő ekéje és répavágója is ezüstérmet nyert, 1874-ben pedig arany érmes lett a gazdasági gépgyűjteménye, ami több saját találmányt is tartalmazott.