Előszó
Az evangéliumok - Jézus élettörténetének forrásai - egyszerű, komoly tanuskodások, a szó legszigorúbb és legteljesebb értelmében. Nem érvelnek és nem magyarázgatnak; nem fejtegetnek elméleteket és rendszereket; egyszerűen csak tényeket beszélnek el és beszédeket közölnek. Ezek az írások tehát személytelenek, ami azt jelenti, hogy a szerző eltűnik a tényekkel szemben; és ha néha szól is magáról a szerző, mindig azt hangsúlyozza, hogy ő csak tanu és azt írja le, amit saját maga látott vagy hallott. Megtörtént dolgok és elhangzott beszédek, beszélgetések gyűjteménye tehát mindegyik evangélium; még csak nem is rendszerbe foglalt, kronológikus leírása Jézus életének, hanem részben átélt (Máté és János), részben hitelt érdemlő szemtanuktól hallott (Márk és Lukács) események elbeszélése, amelyekben - és ez teszi legfőbb értéküket - seholsem találkozunk belső érzelmek kifejezésével: sehol semmi áradozás, kirobbanó bámulat-nyilvánítás az isteni Mester iránt. Nem életrajz-írók az evangélisták; ők csak krónikások és nem kritikusok; visszaemlékeznek - ez az egész - és emlékeiket a lélek sugallata szerint vagy más tanuk vallomásainak nyomán írják.
Előszó
Az evangéliumok - Jézus élettörténetének forrásai - egyszerű, komoly tanuskodások, a szó legszigorúbb és legteljesebb értelmében. Nem érvelnek és nem magyarázgatnak; nem fejtegetnek elméleteket és rendszereket; egyszerűen csak tényeket beszélnek el és beszédeket közölnek. Ezek az írások tehát személytelenek, ami azt jelenti, hogy a szerző eltűnik a tényekkel szemben; és ha néha szól is magáról a szerző, mindig azt hangsúlyozza, hogy ő csak tanu és azt írja le, amit saját maga látott vagy hallott. Megtörtént dolgok és elhangzott beszédek, beszélgetések gyűjteménye tehát mindegyik evangélium; még csak nem is rendszerbe foglalt, kronológikus leírása Jézus életének, hanem részben átélt (Máté és János), részben hitelt érdemlő szemtanuktól hallott (Márk és Lukács) események elbeszélése, amelyekben - és ez teszi legfőbb értéküket - seholsem találkozunk belső érzelmek kifejezésével: sehol semmi áradozás, kirobbanó bámulat-nyilvánítás az isteni Mester iránt. Nem életrajz-írók az evangélisták; ők csak krónikások és nem kritikusok; visszaemlékeznek - ez az egész - és emlékeiket a lélek sugallata szerint vagy más tanuk vallomásainak nyomán írják.