„Szorul a hurok, mi?” (Régi ellenlábas, aki nem tudja megbocsátani, hogy annak idején ugyanazt a lányt szerettük.)

„Csináld, csak csináld, addig élsz, amíg csinálhatod!” (Orvos barát, aki tetőtől talpig mindent tud rólam.)

„Irigyellek. Neked legalább van valamid, ami életben tart!” (Top menedzser, aki szeretne úgy élni, ahogy én.)

„Tudod, sokáig én is azt hittem, hogy írni kéne. Idővel aztán rájöttem, hogy semmi értelme. Te is elgondolkodhatnál!” (Egy lecsúszott filmrendező barát, aki húsz éve forgatott utoljára.)

„Te mindig olyan más voltál. Én már akkor is láttam rajtad, hogy másutt jár az eszed, te kívülről látsz és figyelsz mindenkit. Jó ez neked?” (Osztálytárs a gimnáziumból, akinek utóbb minden bejött, legalábbis egzisztenciálisan.)

„Látja, Tamás, azért a gyógyszeres kezelés mégsem hatástalan.” (Pszichiáter, a szakma megszállottja.)

„Mindig láttam, hogy a Tanár úr az a figura, aki szíves-örömest elvész a mesék világában.” (Egy volt diák.)

„Emlékszel, amikor a meccs utolsó pillanatában kicseleztelek, s berúgtam a győztes gólt? Hagyjál már engem a könyveiddel! Így akarsz kompenzálni?” (Gyerekkori cimbora a Károlyi-kertből.)

„Azért te sem tagadhatod, hogy a Baksa ennél sokkal jobbat írt volna!” (Kex-rajongó barát a hatvanas évekből.)

„Tomikám, most már igazán rátérhetnél a lényegre!” (Tibi bácsi, a Toldi Mozi házi filozófusa a túlvilágról.)

(Szentmiklósi Tamás: Az új könyvem hátoldala /részlet/)