A ?Fodor-féle zeneiskola, majd a Zeneakadémia zongoratanáraként, a húszas évektől pedig ? politikai nézetei miatt ? magántanárként nemzedékek hosszú sorában ültette el a zene szeretetét Varró Margit (1881-1978), a 20. századi magyar zenepedagógia egyik legkiválóbb képviselője.

A ?Fodor-féle zeneiskola, majd a Zeneakadémia zongoratanáraként, a húszas évektől pedig ? politikai nézetei miatt ? magántanárként nemzedékek hosszú sorában ültette el a zene szeretetét Varró Margit (1881-1978), a 20. századi magyar zenepedagógia egyik legkiválóbb képviselője.

?A zene azért van, hogy örömünket leljük benne. Előadóművész és zenetanár arra hivatott, hogy ezt az örömöt továbbadja. A pedagógus, aki elfelejti, hogy ez a cél, vagy ami még rosszabb, elfeledteti növendékeivel, az megcsúfolja hivatását" ? vallja e könyv német nyelvű kiadásának előszavában.

Pedagógiai módszerének alapja az a meggyőződés, hogy a tanár legfontosabb feladata a tehetség kibontakozását akadályozó, gátló tényezők elhárítása.

Ezek a gondolatok ma, több mint fél évszázaddal írásba foglalásuk után is időszerűek.

Bartók, Menuhin és sok más kiemelkedő muzsikus a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott e könyv írójáról. ?Régóta ismerem Varró Margitot mint zongoratanárt és a zongoratanítás elméletének szakemberét és úgy vélem, napjaink legjobbjai közé tartozik ezen a területen. A zongoratanításról szóló könyve rendkívüli értéket képvisel, és időszerűségét soha nem veszíti el" (Bartók Béla, 1938).

?Varró Margit műve vezérfonalként szolgál, és jelentős mértékben járul hozzá egy olyan terület tisztázásához, amelyet a formális zenei nevelés és gyakorlat gyors és nem várt általános elterjedése napjainkban háttérbe szorított" (Yehudi Menuhin, 1948).

A zenetanárképzés és zenetanítás 1921-ben megjelent alapművének kiadása több mint fél évszázados, napjainkban a korábbinál is égetőbb hiányt pótol.