Béres János 1930-ban született Gagybátorban, ahol máig élő hagyomány a népművészet. Szüleitől tanulta a népdalokat, népmeséket, a néptáncot és a kézművességet, s már gyermekkorában megtanult játszani maga készítette hangszerén, a furulyán. 1951-ben lett hivatásos művész: a Magyar Állami Népi Együttes tagjaként előbb táncosként, majd furulyaszólistaként működött. 1960-ban Béres Kamaraegyüttes néven népi zenekart alapított, amellyel itthon és külföldön számtalan koncertet adott és rádió-, illetve televíziófelvételt készített.

A zenetanári pálya választásához a döntő indítékot Kodály Zoltánnal való találkozása adta 1951-ben, akivel mindvégig szoros kapcsolatot tartott. 1952-ben Béres János indította el a hazai furulyaoktatást, elkészítette a hangszereket (Béres-furulya) és a tantervet. A furulyaoktatáshoz 12 tankönyvet írt; közülük a háromkötetes Furulyaiskola 1965 óta több százezer példányban kelt el. 1975-ben megalapította az ország első népi hangszeres zeneiskoláját, az Óbudai Népzenei Iskolát. Művészi és pedagógiai munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovag?keresztjével (2001), Eötvös József-díjjal (2010) és Kossuth-díjjal (2014).