A Mindflowers második albumán jazz-rockosabb irányba mozdult az elsőhöz képest. Letisztultabb témák, nagyobb ívű szólók és kiforrottabb stilisztikai egység jellemzi az újabb lemezt. A cím is arra utal, hogy ezúttal a részletekben, árnyalatokban kell keresni a mondanivalót. Ezen az albumon nem is találunk huszonkét perces számot, egyik kompozíció sem hosszabb kilenc percnél, ami a dalonkénti kevesebb témának tudható be.
Nagy Zsolt billentyűs helyét a jazzesebb orientáltságú és "őrültebb" Bubenyák Zoltán foglalta el, neki köszönhetjük a Nuances dúsabb, hangszínekben és effektekben gazdagabb, helyenként disszonánsabb billentyűszólamait. Zongorajátéka ugyanakkor kifinomult, dinamikus.
A zenekar tagjai ezúttal nagyrészt egyszerre játszották fel szólamaikat a stúdióban, ennek eredménye pedig egy spontánabb, az előzőnél improvizációban gazdagabb lemez lett. Lendületes, kemény rockbetétekből ezúttal sincs hiány, tanú erre rögtön az intro utáni első szám (Ego) a maga sodró Hammond-témáival és mély gitárkíséreteivel. Ebből a nótából a főbb témákat később akusztikus trióváltozatban (zongora, basszus, dob) is hallhatjuk. Romantikus momentumok is akadnak, ezek a Victoria című szám intimitásában, a The Last Christmas melankóliájában, az Igor the Dog vidámságában és a Soundcreek szellős csordogálásában mutatkoznak meg. Az Earplugban teret kaptak monoton, repetitív, meditatív elemek, a fúziós hatások pedig a The Merovingian és a Chromantica című nótákban csúcsosodnak ki.

Szendőfi Balázs - basszusgitár
Szentpál Zoltán - gitár
Bubenyák Zoltán - billentyűs hangszerek
Gáspár Gergely - dob