1970-re az Omega egyre inkább eltávolodott a populáris hangzástól. Harmadik albumuk megszólalása meglehetősen progresszív, melynek előjelei már a 10000 lépés néhány dalában is érezhetőek voltak. Az Éjszakai országút a zenekar életében óriási zenei előrelépést jelentett, ám a rajongók kevésbé díjazták az Omega új megszólalását. A dalok a korábbiaknál hosszabbak és zeneileg is kiforrottabbak lettek. A többségi szerző, Presser Gábor értékelése szerint az album zeneileg előrelépés, de alábbhagyott a lendület. A zenei nézetkülönbségek előtérbe kerülése miatt ez volt az Omega utolsó nagylemeze, amit Presser Gábor, Laux József, valamint Adamis Anna kiválása előtt vettek fel. Több, mint ötven esztendő távlatából azonban már kijelenthető, hogy az album az együttes egyik legérdekesebb és legidőtállóbb alkotása lett.

A kirobbanó hangminőségű kiadványt természetesen itt is bónuszanyag teszi teljessé: a 10000 lépés 6 dalából készült 3 angol nyelvű kislemez felvételei kerültek fel az album után.

Omega:
Kóbor János: ének, gitár
Benkő László: billentyűk, egyéb hangszerek, ének
Laux József: dobok, konga
Mihály Tamás: basszusgitár, cselló, vokál
Presser Gábor: zongora, orgona, vibrafon, ének, vokál
Molnár György: gitár, szájharmonika

Közreműködött:
Dionesio Arzamendia: hárfa (1)
Csuka Mónika: vokál

Dallista:
1. Oh, jöjj
2. Ahol a boldogságot osztották
3. Maradj velem
4. Oh, Barbarella
5. H., az elektromos fűrész
6. Az éjszakai országúton
7. Utcán, a téren
8. Van egy szó
9. Utazás a szürke folyón
10. Olyan szépen mosolygott
11. Egy kis pihenő
12. Vészkijárat
Bónuszdalok:
13. Ten Thousand Paces
14. The Jester?s Daily
15. Dead Are The Flowers
16. Prodigal Son
17. Pearls In Her Hair
18. Petroleum Lantern