Szállítási idő: 2 munkanap EAN: 9786156968197 Gyártó: Napkút Kiadó Márka: Napkút Kiadó Terméktípus: könyv Szállítási díj: 1490 Feldolgozási idő: 2 Kiadó: Napkút Kiadó Szerző: Szentirmai Mária kötés: kartonált ragasztókötés visszahajló füllel Nyelv: Magyar Kiadás éve: 2025 Oldalszám: 92 ISBN: 9786156968197 adult: no identifier_exists: yes Rendelési kód: 238844

Sebek gyógyítása
Szentirmai Mária versei ? a Biblia szellemében ? kivételes érzékenységű együttérzésről tanúskodnak minden szenvedővel. ?Estére megdagadtak az imák torkában? annak, akit utolért a súlyos betegség, a túlélő ?nem értette ? miért növesztettek a körülötte lévő / ócska tárgyak angyalszárnyakat?. A kín megrázó szavakat hív elő: ?A férfi ezerszer elátkozta életét?, aki a gyógyulásért küzdött: ?Holnapi haldoklókkal beszélgetett?, aki halálos ágyán életének súlyos terheivel szembesült: ?Hitte, hogy hallja, / ahogy bocsánatot kér mindazért, / amit nem köszönt meg?. A költői én az idő foglyaként sóhajt: ?Ó, te sehonnai idő! Miért, hogy rabod kell legyek?, s megszemélyesíti az időt: ?Csendes esőben kihajt az idő? / felfelé és lefelé nő?. Versekbe íródik a fájó múlt, a történelem miként gázolt a család életébe, a második világégés után durván rájuk kényszerítve a kitelepítés rémületét: ?A Duna hulláma MRI, behatol a szövet mélyéig, / az arc alatt a rejtett torzulást fényképezi, / anyámat, ahogy 1947-ben a vagonajtó rácsukódik.? A határfolyó vitt ?Öngyilkosokat, hajótörötteket / és akiket belelőttek ? téli sötétben befagyott / jegén találkoztak / szerelmesek, rokonok, / mind akik bűntelen / lettek bűnösök?. A képzelet is a múltba visz vissza: ?Álmainkban átúsztuk a folyó, / Át a határ piros vonalát?. Gyötrőek az emlékek: ?Apám két évig előzetes letartóztatásban ül / a hírhedt Csillag börtönben. / Nem tudom elképzelni a csíkos rabruhában, / de már tudom, milyen egy koncep?ciós per, / milyen egy házkutatás, milyen egy börtönbe zárt állatorvos, / milyen lányának a kisváros / gimnáziumába járni, és milyen / rosszindulatú, névtelen levelet kapni.? Szép versek szólnak a megfáradt ember vágyáról: ?A fa törzsének támasztotta fejét. / Az évgyűrűk nem sajnálták / tőle összegyűjtött erejüket?, aki ha zarándokol ?Sík terepen is hegyet mászik. / Jóbra gondol. Tudni akarja, alázattá / változik-e a teljes kifosztottság?. Olvashatjuk a testvériség megvallását tengerrel, folyóval, erdővel, kővel, csigával, kagylóval és lóval, azonosulást a fával: ?Esténként apró fények gyúlnak leveleiden, / így elviselhetővé válik a rád terülő sötétség. / Jó érzés tudni, ha most beléd csapna, / s kettéhasítana a villám, / akkor is kihajtana belőled egy ág?. Villányi László