Csefkó Gyula (1878?1954) a most ismételten közreadott Szállóigék, szólásmódok című munkájában részletesen bemutatja nyelvünk 44 szólását, és ismerteti ezeknek a szólásoknak a történetét, eredetét. Magyarázatai gazdag művelődéstörténeti, néprajzi vagy éppen társadalomtörténeti tanulsággal is szolgálnak.
Az ő kutatásai tisztázták ? a kötetünkben közreadott tanulmányokban ? az olyan vitatott vagy tévesen magyarázott szólások kétségtelen eredetét, mint például: hátra van még a fekete leves; ráteríti a vizes lepedőt; nem viszi el szárazon; megtanítlak kesztyűbe dudálni; kenyértörésre kerül a dolog; faképnél hagy; nem ér egy hajítófát; köti az ebet a karóhoz; szidja, mint a bokrot; egészséges, mint a makk.
Szólásmagyarázatait mindenekelőtt a rendkívül gazdag nyelvi anyag, a nyelvi adatok bősége teszi értékessé és meggyőző erejűvé. Csefkó Gyula szólásmagyarázó tanulmányainak jellemző vonása, hogy tekintettel van a nyelv és az élet, a nyelv és a társadalom kapcsolatára.
Kötetünket ajánljuk mindazoknak, akiknek szomorúságot okoz nyelvünk fokozatos elszürkülése, és érdeklődnek a napjainkban sajnos egyre kevesebbet használt szólások, azaz anyanyelvünk virágainak eredete, története iránt.
A közreadott szólásmagyarázatok hatékonyan felhasználhatók a nyelvtanórák színesítésére, alkalmasak arra, hogy ezeken keresztül felhívja a tanár a tanulóifjúság figyelmét anyanyelvünk rejtett kincseire, örök értékeire.