Szerző

Szerkesztő

Előszó Részlet:

Rangi Tangora tegnapelőtt kapott fizetést. Délelőtt tizenegytől este hatig állt sorba érte, megivott egy üveg sört, talponállóban vacsorázott, majd visszament a barakkba és lefeküdt, így szokott ünnepelni. Tegnap reggel ötkor felkelt, hattól délután fél ötig dolgozott, a szvetterét kifordította, a malteres slagnál megmosdott, cipőjéről lemosta a meszet, más nadrágot húzott, és megivott egy üveg sört. Vett egy csomag zsírt, paprikát, kenyeret, betette a táskájába az ógörög nyelvtan mellé, aztán cigarettára gyújtott és elindult a szürkületben. A vendéglőnél egy féllábú ember jött le a lépcsőn. Megcsúszott, a bot eltörött, ráesett. Amikor Tangora odaért, csendesen, konokul felnézett a földről, és csak ennyit mondott: - A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó; Jeremiás volt, a fűtő. „Egyetlen személyről is megállapítható, hogy tömeg, vagy sem" - gondolta Tangora, s leült mellé a járdára. - Nagy tervem van! - mondta Jeremiás, de Tangora hallgatott. - Teknősbékát fogok készíteni. Később Tangora úgy emlékezett, hogy erre a következőket mondta: „Képzelj magad elé egy egyszerű embert, aki arra törekedne, hogy különleges feladatokra legyen képes. Képzeld, amint kutatja magában, ugyan mire is van tehetsége, mert ki akarna tűnni, és végül képzeld el, amint ráeszmél, hogy semmire sem való. Ez az ember középszerűnek, útszélinek, tehetségtelennek fogja érezni magát, de »tömegnek« nem." Úgy emlékezett Tangora, hogy ezeket mondta, pedig nem igaz, csak eszébe jutott, s hallgatott. Jeremiás szerette az ilyen hallgatóságot, nyugodtan beszélhetett. - A teknősbéka ára 3 lej.