Egy szavunk se lehet, az „APEH Üldözöttéi Egyesüljetek!" első kötetét megértőén fogadta a sajtó. Olyannyira, hogy a dicsérő kritikákból nem is nagyon illik idézni, hiszen egyetlen olyan negatív utalás sem íródott le, és nem is hangzott el, amelyet ellensúlyként melléjük lehetne tenni. Ami kissé aggasztó is. így hát a kritikai észrevételekre nincs módunkban reagálni, egyetlen korrekcióra azonban mégis szükség van. Egyik nagy napilapunkban ugyanis az jelent meg, hogy a „...könyv szerint az APEH Palotás Jánossal szembeni eljárása csak politikai indokokkal igazolha-tó." Ami bizonyos szempontból igaz is, csakhogy ez az állítás Palotás Jánostól származott, és interjú keretében hangzott el. Feltehetően e félreértést fejlesztette tovább egyik megyei napilapunk, amely már úgy fogalmazott, hogy „Az APÜSZ az általános ügyeken túl szót emelt az ellen, hogy az APEH eljárást folytat Palotás Jánossal szemben, mivel ez az eljárás szerintük, csak politikai indokokkal igazolható." Persze, a dolog tökéletesen érthető, hiszen az APEH Üldözöttéinek Szövetsége miért is ne védhetne az egyik „üldözöttet". Nem ez történt azonban, hanem csupán az, hogy Palotás János élt a felkínált lehetőséggel, Pitti Zoltán, az APEH elnöke viszont nem. S vajon miért nem? Egy másik megyei napilap kritikusa bizonyos mértékig magyarázatot is ad erre, miután alaposan meglepődik:.....S nem is csupán az adóhivatal túlkapásain, hanem egyik-másik levelük, megnyilatkozásuk pökhendiségén, a birtokon belüliek gőgjén. S ez korántsem csak az adóhatóságra vonatkozik, hiszen megszólalnak e kötetben ügyészek, bírák, bankárok, minisztériumi tisztviselők... mellbe vágja az olvasót, hogy egyikük-másikuk milyen hangnemet enged meg magának a köz érdekében fellépőkkel szemben." Kelet-Magyarország, Balogh Géza: Az üldözöttek krónikája, 1995. november 6. További ismertető: "Belelapozás".