Hiénák a trón körül

IV. ?(Kun) László király a magyar történelem egyik legvitatottabb alakja, aki már élete első évtizedében szörnyű eseményeket élt át. Apja a nagyapjával hadakozott, s az országban, mely fortyogó katlanhoz hasonlított, hol itt, hol ott lobbantak fel tűzfészkek. Anyja kun volt, abból a népből származott, amelyet egyszerre átkoztak és áldottak a magyar urak és uralkodók. László kun nyelven kezdett beszélni, kun nők dajkálták, és kunok között cseperedett fel.
Apja, V. István király halála után meg kellett ismernie, mit is jelent bábnak lenni az oligarchák kezében, akik közül az egyik leghatalmasabb talán épp az anyja tudtával ejtette túszul. Azután elérkezett az idő, amikor önmagát nagykorúvá nyilvánítva elhatározta, hogy változtat az eddigieken, és kezébe veszi az ország irányítását.
De kik és miért gátolták ebben? És ő maga miben hibázott? Mely érdekek mentén fogták pártját a nagyurak, és attól kezdve valóban az történhetett-e, amit László akart?
Vajon miért nem tudott nemet mondani a követelőző oligarcháknak? Vagy nem is akart? Ki befolyásolta ebben? A családja? Özvegy édesanyja? Vagy nővére, aki ugyan apáca volt, de nem titkolta, hogy közben világi életet él? Esetleg a kunok, akik vérükből valónak tartották, de akik nem bizonyultak szalonképesnek az akkori magyar társadalom és a keresztény egyház számára?
Ma már sok minden az idők homályába vész, és hiteles, részrehajlás nélküli krónika nem maradt fenn. A regény megkísérli, hogy a korabeli politikai viszonyok átfogó elemzésével választ adjon ezekre a kérdésekre.

A végzet ösvénye

IV. ?(Kun) László király, miután részben győzedelmeskedett belpolitikai ellenfelei felett, hozzálátott az ország és a trón stabilizálásához. Anyját, Erzsébetet ügyesen eltávolította a hatalomból, s hozzá hűséges családtagjait maga mellett tartva megpróbált minél nagyobb erőt felmutatni.
Ám katonai és politikai győzelmeinek dacára tovább folytatták ellene az intrikát. Ez annak ellenére sem szűnt meg, hogy László két ízben is fegyveres konfliktusba keveredett a kunokkal, s mindkét alkalommal győzelmet aratott felettük.
A király ellenzéke ugyanakkor a Szentszéknél is támogatókra talált, ennek hatására a pápa Magyarországra küldte követét, akinek feladatul szabta, hogy Lászlót térítse az igaz keresztény királyok útjára: szorítsa rá a kunok végleges megtérítésére és az eretnekek kiirtására országában. A király azonban nem tűrt meg maga felett semmilyen földi hatalmat, és szembeszállt a legátussal, ami kiátkozást vont maga után.
Amikor a Kárpátoktól keletre, az Arany Orda területén szállásoló mongolok ismét betörtek az országba, a magyar csapatoknak sikerült megállítaniuk őket. Ám a király elkövette azt a hibát, hogy testőrségébe mongol harcosokat fogadott, s ezzel véglegesen magára haragította országa előkelőit és az egyházat…
IV. László országlását általában negatívan ítélik meg. Ám a kép ennél árnyaltabb: számos körülmény együttes hatása vezetett az ország gyengüléséhez. Ezért pedig nem csupán Kun László tehető felelőssé, akiből akár jelentős uralkodó is válhatott volna – ha hagyják.