A papír védőborítón kopásnyomok, szakadozások láthatók, de jó állapotú példány.

Ha a bemutatkozáskor szükséges életrajzi adataimra gondolok, semmit nem érzek. Pontosabban, esküdni mernék rá, hogy nem sok… közöm van hozzájuk. 1947-ben születtem Újpesten, apám munkás… stb., … most történetesen a budapesti bölcsészkarra járok, de járhatnék máshová is, minthogy jártam is máshová. Átutazóban sokfelé megfordultam, de hogy letelepedjek, sohase jutott eszembe. Ha új helyszínre jutok, valami nyugalomféle lep meg ideig-óráig. Még annyit: novellákat írok. Ezt mindenképpen tudatni akarom azokkal, akik nem olvassák el a könyvet. És ha úgy vesszük, kettőt ütök egy csapásra vele. Mert ez egyben a szerző állásfoglalása is lehet. Viszontlátásra. Néhány fiatalember, mint annyian mások, elértek kamaszkoruk végére. Biológiailag nőnek bele az ifjúkoron át a felnőttség állapotába, lelkileg-szellemileg azonban változatlanul ott rohangásznak a kamaszkor és a folytatás határvonalán; újra meg újra ugyanezt az utat járják. Van, aki panaszkodik közben, van, aki követel, van, aki elvesz. Meddig tarthat ez az állapot, meddig egyensúlyozhatnak nyaktörő mutatványokkal a határvonalon? Minek a nevében tágítják az időt izgatott keresésükkel ezek a lovagok? Minek a nevében mondanak nemet, s keresik – már aki keresi közülük – az igent? Ebben az összevisszaságban az egyetlen határozott erővonal Sebestyén mozgása, az egyetlen következetesen megélt keresés Sebestyén keresése – a novellák legbelső kötőanyaga. De a novellaciklus végén Sebestyén nem tűnik el, útja nem ér véget. Aranyos sisakját leszedik a fejéről, és letépett álszakállal búcsúzunk tőle. A kötet második részében azonban láthatatlanul is és névtelenül is jelen van. Ő a „Különleges íz a jéghideg” című novella hivatalnoka, aki a döntést szeretné kikényszeríteni, és ő a mellette kísértő titokzatos fiatalember. Az ő múltja a föloldódni képtelen vízparti fiú is, az „Ahol a sziget kezdődik” című írásban, aki önlétébe bezárva a készülődés, a keresés, a vállalás izgalmi állapotában újra meg újra körülhatárolja magát, és újra meg újra beleveszik a természet moccanásaiba. Csaplár fiatal író, ezt a fogalmat hajlandók vagyunk értékítéletként is alkalmazni. Novellái bizonyítják, életkor és irodalmi érték nem összetartozó fogalmak; világát biztos kézzel ábrázoló, saját eszközökkel rendelkező, érett írót ismerhet meg az olvasó e kötet írásaiból.

• Könyv: Csaplár Vilmos: Lovagkor
• Kiadó: Magvető
• Kiadó székhelye: Budapest
• Kiadás éve: 1971
• Oldalszám: 302