Az író leírja azoknak a fiúknak történetét, akik nagyszerű dolgokat cselekedtek. Ez is történelem. Miért ne örökítsük meg azokat a küzdelmeket, amelyek az áldozatkészség jegyében vívott csatákról szólnak?! Dátum: 1956. a Mohácsi szigetre betört jeges árvíz után. „Még tizennyolc perc volt hátra az őrségből. A Hold még kis nyílásokon rájuk pillantott úgy fél szemmel. Volt ebben a pillantásban valami kaján lekicsinylés. Az éjszaka folyamán különös esemény nem történt. Az őrök pontosan váltották egymást kétóránként. Nyáron az embernek sok a tennivalója, ezért a Nap igyekszik korán kelni. A harmadik váltás idején már derengett. A Nap előtt halvány fényszolga hatolt a keleti égre, hogy szertartásosan vezesse be az ünnepélyes napfelkeltét. Az is megtörtént. Az őrök szemtanúk voltak. Palástként magukra terítették pokrócaikat, részben a pompa, részben a reggel hűvössége miatt. A kegyes Nap azonban hamar levétette velük a pokrócot. Aztán megszólalt a kürt. De most már nem ám szelíden, mint az este, amikor a takarodó álomra biztatott. Most éles volt a hangja, ostorcsapásként végigsújtott a táboron. Szava parancs volt, mely úgy szólt: – Ébresztő! Személyes átvétel Sopronban vagy a Sopron Répcelak vonalon.

1022