(FKC634)

Cégünk Magyarország egyik legnagyobb kínálatú internetes festménykereskedését üzemelteti.
Ezernél is több festményt illetve képet kínál a galériánk folyamatosan.
-----------------------------------------------------------------------
Minden darabot gondosan megtisztítunk, az összes keretet felújíttatjuk, képeinket újra kereteztetjük.
Képeink azonnal ajándékba adható illetve falra akasztható állapotban vannak.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Minden kép eredetiségére a kínálatunkban élettartam- és pénz-visszafizetési garanciát vállalunk.
-----------------------------------------------------------------------
Nyugodtan rendeljen postai úton is, csomagolásunkat rendkívül körültekintő és precíz csapat végzi.

Minden galériánkban vásárolt kép után számlát, igény esetén garancialevelet állítunk ki.
Kérem nézze meg a további hatalmas festménykínálatunkat.

A kép mérete: 36 x 26 cm keret nélkül.

Készült: Színes rézkarc, Papír

A kép Glatz Oszkár (Budapest, 1872, Budapest, 1958) alkotása.

Jelezve jobbra lent "Glatz Oszkár"

A festmény jó állapotban van. Keret: Új

ÁRUIM ZÖME ANTIK ÉS RÉGI TÁRGYAKBÓL ÁLL.

SZEMÉLYES ÁTVÉTELI LEHETŐSÉG BUDAPESTEN (IX.) ILLETVE SZEGEDEN!

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. Eleinte művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1892-ben Hollósy Simon müncheni iskolájában ismerkedett a rajzolás és festés alapelveivel. 1890-től ugyanitt a Képzőművészeti Akadémián, 1893-ban pedig a párizsi Julian Akadémián tanult festeni. 1896-tól a nagybányai festőiskolában dolgozott és itt döbbent rá a plein art festészet valódi sajátosságára. Itt festett művei igen nagy elismerésben részesültek. 1898-ig dolgozott Nagybányán, majd munkáját Bujákon folytatta, felhasználva az ottani nép viseletének festőiségét. Évekig csupán rajzokat és színezett rézmetszeteket készített: zsánerjeleneteket, tájakat, arcképeket. 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatot. 1912-ben a nagybányai jubiláris bemutatóra küldte el fiatalkori alkotásait. 1921-ben Genfben, 1923-ban a Helikon Művészeti Szalonban és a Műcsarnokban állította ki műveit. 1926-ban a Szentendrei Festők Társasága csoportos bemutatón vett részt. A Szinyei Merse Társaság tagja, a Budai Művészek Egyesületének tagja, a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének társelnöke volt. 1914-1919 között a Képzőművészeti Főiskola ideiglenes, 1922-1923-ban szerződéses, 1923-tól pedig rendes tanáraként tevékenykedett. Díjak: Állami Nagy Aranyérem, Társulati-díj, állami alakrajz-díj, Corvin-kereszt, Érdemes Művész, Kossuth-díj. Eleinte főleg nagybányai figurális tájképeket, utóbb felvidéki nagyobbrétű népéletképeket állított ki. Parasztképei a néprajzi elemek kiaknázása, a találó jellemzés, a realista előadás jellemzi. Országszerte elterjedtek magyar írókról készített rajzai (Herczeg, Gyulai Pál, Gárdonyi, Csathó, Mikszáth stb). Alkotásai megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában és több más magyarországi közgyűjteményben. (Éber, AN-NK, KMML, Új Idők Lexikona/1938)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Eleinte művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1892-ben Hollósy Simon müncheni magániskolájában kezdte művészeti tanulmányait. 1890-től ugyanitt a Művészeti Akadémián, 1893-ban pedig a párizsi Julian Akadémián tanult festeni. 1896-tól a nagybányai művésztelepen dolgozott és itt döbbent rá a plein-art festészet valódi sajátosságára. Itt festett művei igen nagy elismerésben részesültek. 1898-ig dolgozott a nagybányai művésztelepen. Ettől kezdve évekig csupán rajzokat készített: zsánerjeleneteket, tájakat, arcképeket. 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett tárlatot. 1912-ben a nagybányai jubiláris bemutatóra küldte el fiatalkori műveit. 1921-ben Genfben, 1923-ban Budapesten a Helikon Művészeti Szalonban és a Műcsarnokban állította ki műveit. 1912-1938 k. a bp.-i Képzőművészeti Fősikola tanáraként működött. 1916-ban az állami nagy aranyérmet, 1917-ben a társulati díjat, 1926-ban az állami alakrajz-díjat nyerte. 1952-ben Kossuth-díjat, 1953-ban érdemes művész címet kapott. Eleinte többnyire nagybányai alakos tájképeket, utóbb felvidéki nagyobbrétű népéletképeket állított ki. Parasztképei a néprajzi elemek kiaknázása, a találó jellemzés, a realista előadás jellemzi. Művei megtalálhatók a MNG-ban és több más magyarországi közgyűjteményben. (Éber, AN-NK)

Magyar festők és grafikusok adattára
Művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1892-ben Hollósy Simon müncheni magániskolájában készült főiskolai felvételére, majd 1893-ban Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1896-tól Nagybányán dolgozott és itt döbbent rá a plein-art festészet valódi sajátosságára, a szín fontos szerepére. Nagybányán bemutatott művei igen nagy elismerést váltottak ki. 1898-ig dolgozott Nagybányán. Ettől kezdve hosszú ideig csupán rajzokat készített: zsánerjeleneteket, tájakat, arcképeket. 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást. 1912-ben a nagybányai jubiláris tárlatra küldte el ifjúkori műveit. 1914-től 1938-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. 1952-ben Kossuth-díjat és 1953-ban érdemes művész címet kapott. 1953-ban az Ernst Múzeum rendezte meg gyűjteményes kiállítását. A buják népviselet színpompás világa adja számára a leghálásabb témákat. Formaérzéke és karaktermegtalálása tónusos arcképfestésében is szembetűnő. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria. - Irod.: Aradi Nóra - Telepy Katalin: A nagybányai kismesterek. MTA 1981. I. 310

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, Kossuth-díjas, kiváló művész. Münchenben Hollósy Sinom tanítványa volt, majd 1890-től a müncheni akadémián és Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1897-től állított ki Bp.-en. Hosszabb ideig Nagybányán élt. 1914-38 között a Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Néprajzi hitelességű, tarka viseletbe öltözött, természetes közvetlenséggel ábrázolt alakjai a falusi élet jellegzetes képviselői. Női portréin, gyermekképein az ifjúság szépségét örökítette meg. Tájképein kedvelte a szabad levegő töretlen színeit, a napsütötte domboldalakat. 1910-ben a Nemzeti Szalonban, 1921-ben Genfben, 1923-ban Bp.-en, 1953-ban az Ernst Múzeumban volt kiállítása. Számos művét őrzi a Nemz. Gal. (Arcképtanulmány, 1898; Fahordók, 1898; Birkózó fiúk, 1901; Román asszony, 1907; Bujáki csendélet, 1917; Menyecsek, 1929; Nógrádi parasztmenyecske, 1934; Kitüntetett utcaseprő, 1953).

Művészeti lexikon I-II.
Itt, Münchenben, Párizsban és Nagybányán végezte tanulmányait. 1897 óta állít ki Budapesten. Eleinte főkép nagybányai alakos tájképeket, utóbb felvidéki nagyobbrétű népéletképeket. Ezek közül kivált képmásrajzai reprodukciók révén terjedtek el. (Mikszáth, Gárdonyi, Eötvös K. stb.). Parasztképeit a néprajzi elemek kiaknázása, a találó jellemzés s a realista előadás jellemzi. 1912 óta tanára a Képzőműv. Főiskolának. 1916. az állami nagy aranyérmet, 1917. a társulati díjat, 1926. az állami alakrajzdíjat nyerte. Számos műve van a Szépművészeti Múzeum tulajdonában. 1910. a Nemzeti Szalónban, 1921. Genfben, 1923. Budapesten a Helikon művészeti szalónban és a Műcsarnokban rendezett műveiből gyüjt. kiállítást.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
1892-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa, 1896-ban a nagybányai festőiskolához csatlakozik. A Szinyei Merse Társaság tagja; 1935: Corvin-kereszt; 1952: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége társelnöke, a Buadi Művészek Egyesületének tagja. 1914-1919 között a Képzőművészeti Fősik. ideiglenes, 1922-23-ban szerződéses, 1923-tól rendes tanára. Életműve legnagyobb részét a falusi (bujáki) életét ábrázoló portrék, illetve zsánerképek alkotják. Népviseletbe öltözött, a közvetlenség igényével festett alakjait a nemzeti hagyomány jövőjéért aggódva alkotta meg. Képeit naturalista látásmód jellemzi, amely a kor polgári ízlésének felel meg. A népi életmód és a népviselet iránt érzett elkötelezettségből - olykor szélsőségektől sem mentes újságcikkeket írt, agitációs szónoklatokat, előadásokat tartott. 1935-ben Buják díszpolgárává választották. Ek: 1910: Nemzeti Szalon (feleségével Wildner Máriával); 1923: Helikon G.; 1953: Ernst M. (Kunffy Lajossal); 1988: Glazt Oszkár emlékkiállítás, Sziráki Kastély G. Vcsk: 1926: Szentendrei Festők Társasága. Mk: MNG. Irod.: (eredeti színes litometszetek) Új Idők, 1904. febr. 28.; Genthon I.: Látogatás Glazt Oszkárnál, Szózat, 1925. jan. 10.; Lyka K.: Glazt Oszkár képkiállítása, Új Idők, 1925. okt. 11.; Glazt Oszkár: Elmélkedés a jövő művészetéről, Nyugat, 1929. jan. 1.; Glazt Oszkár: Még egyszer a gép és a művészet, Magyar Szemle, 1931/1.; Glazt Oszkár: Fiatal művészeinkért, Magyar Szemle, 1933, XIX. köt.; Glazt Oszkár: Értékelés a művészetben, Művész-Élet, 1933/II.; P.Ö.: A magyar arckép mesterei. Glazt Oszkár, Képzőművészet, 1935/82.; Glazt Oszkár: A magyar ruha, Női Napló (a Pesti Napló melléklete), 1936. okt. 17.; Glazt Oszkár: Képhamisítás és a közönség, Pesti Napló, 1937. jún. 6.; Glazt Oszkár: Életem legérdekesebb élménye. Találkozásom Munkácsy Mihállyal, Tolnai Világlapja, 1940/19.; Glazt Oszkár: A népművészet és a nemzeti viselet sorsa, Újmagyarság, 1942. szept. 18.; Rónay K.: Glazt Oszkár, Szépművészet, 1943/3.; Glazt Oszkár levele, Az ország (Írás és lélek rovat), 1944. júl. 22.; Kossuth-díjasok nyilatkozata kitüntetéseikről (Glazt Oszkár Kossuth-díjas festőművész), Szabad Nép, 1952. márc. 19.; D. Szemző P.: Glazt Oszkár indulása, MÉ, 1962/1. (Szi. G.)

A termékről további nagy felbontású képek!