Lényegében az derül ki, hogy az Élet minden jelenségnek
pontosan úgy formálja meg az alakját, ahogyan
a jelenség a Teremtőtől, az Ő Szellemének akaratából,
eredendően létezik.

"Amikor eljutunk eddig az állapotig, akkor az embernek
általában véve nem kellene meghalnia: ilyenkor egyáltalán
nem különbözik Istentől, legalábbis magát az Élet
kritériumát tekintve. Azért emeltem ki rögtön az Életet,
mert az Élet számunkra egy teljesen nyilvánvaló információ,
amely gyorsan áramló, változó, fényes, nagyon
dinamikus formával rendelkezik, és mi benne vagyunk.
Valójában benne vagyunk. Ennek az információnak
csak egy szegmense látható számunkra."


"De ez maga az Élet is. Vagyis a komplexitás fogalma itt
például nem azt jelenti, hogy nehéz leküzdeni. Tehát azok
a problémák, amelyeket az ember magának teremt azzal,
hogy például nem úgy cselekszik, ahogy azt az Egy Isten
egyértelműen jelzi, gyakran éppen azzal függnek össze,
hogy nem tesz különbséget az Istentől érkező jel és egy
származtatott szintről érkező jel között, méghozzá olyan
szintről, amelyet Isten pontosan az Élet szintjét megelőző
önteremtés szintjeként érzékelt. "