„Még a nővérek társbérletében laktak, a spájzban, amikor a Horváth úr, ki szerette istennek (is) képzelni magát, füstfelhő képében megnyilatkozott: – Neked édes gyermekem iskolába kell járandanod, hogy kiemelkedjél nővéreid közül, s szellemed éppoly pallérozott legyen, mint amilyen csábos formáid valának. – Mit kíván az én uram? Mit tanuljak? – Logopédiát – szólott az úr. – Lesz külön szobád, két ajtóval. Az egyiken bejön a gyerek dadogva, a másikon selypegve kimegy, közben otthagy nekünk a szobában óránként százötven forintot. – Ez a logopédia? – csücsörített Zsuzsánna, és közelebb csosszant az istenen. – Ma nem! – fészkelődött az úr. – Ne aljzd magad. De Zsuzsánna ajzotta, s nemcsak önmagát.”
Regisztráció időpontja: 2009.09.12.
Értékelés eladóként: 99.92% Értékelés vevőként: 100%
„Még a nővérek társbérletében laktak, a spájzban, amikor a Horváth úr, ki szerette istennek (is) képzelni magát, füstfelhő képében megnyilatkozott: – Neked édes gyermekem iskolába kell járandanod, hogy kiemelkedjél nővéreid közül, s szellemed éppoly pallérozott legyen, mint amilyen csábos formáid valának. – Mit kíván az én uram? Mit tanuljak? – Logopédiát – szólott az úr. – Lesz külön szobád, két ajtóval. Az egyiken bejön a gyerek dadogva, a másikon selypegve kimegy, közben otthagy nekünk a szobában óránként százötven forintot. – Ez a logopédia? – csücsörített Zsuzsánna, és közelebb csosszant az istenen. – Ma nem! – fészkelődött az úr. – Ne aljzd magad. De Zsuzsánna ajzotta, s nemcsak önmagát.”