Renee Olstead – Renee Olstead CD
Állapot:
Egy-két halvány hajszálkarc felfedezhető a lemezen, de ez a lejátszást nem befolyásolja.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez az album egy fiatal énekesnő meglepően érett nagykiadós bemutatkozása: Renee Olstead mindössze tizenöt éves volt a felvétel idején, mégis magabiztosan mozog a jazz?standardek és a könnyed swing világában. A hangszerelés David Foster keze munkáját dicséri — letisztult, elegáns, és pont annyira nagyvonalú, hogy kiemelje Olstead hangjának melegségét.
A lemez olyan klasszikusokat sorakoztat fel, mint a Summertime, a Taking a Chance on Love vagy a What a Difference a Day Makes, mindegyik friss, könnyen befogadható, de stílusos előadásban. A duettek (például Chris Bottival) tovább erősítik az album kifinomult, időtlen hangulatát.
Ez egy olyan jazz?pop lemez, amely nem akarja újraértelmezni a műfajt — inkább szépen, ízlésesen mutatja meg, milyen, amikor a standardek modern, de tiszteletteljes köntösben szólalnak meg.
Regisztráció időpontja: 2008.06.30.
Értékelés eladóként: 100% Értékelés vevőként: 100%
Renee Olstead – Renee Olstead CD
Állapot:
Egy-két halvány hajszálkarc felfedezhető a lemezen, de ez a lejátszást nem befolyásolja.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez az album egy fiatal énekesnő meglepően érett nagykiadós bemutatkozása: Renee Olstead mindössze tizenöt éves volt a felvétel idején, mégis magabiztosan mozog a jazz?standardek és a könnyed swing világában. A hangszerelés David Foster keze munkáját dicséri — letisztult, elegáns, és pont annyira nagyvonalú, hogy kiemelje Olstead hangjának melegségét.
A lemez olyan klasszikusokat sorakoztat fel, mint a Summertime, a Taking a Chance on Love vagy a What a Difference a Day Makes, mindegyik friss, könnyen befogadható, de stílusos előadásban. A duettek (például Chris Bottival) tovább erősítik az album kifinomult, időtlen hangulatát.
Ez egy olyan jazz?pop lemez, amely nem akarja újraértelmezni a műfajt — inkább szépen, ízlésesen mutatja meg, milyen, amikor a standardek modern, de tiszteletteljes köntösben szólalnak meg.