Jó, olvasatlan állapotú régi könyv.

Az a mód - írja a kötet összeállítója, Mezey László -, ahogyan beköszöntött Európa történetében a fényes lovagság kora, már magában is a legszörnyűbb pusztulás képe volt. Az antik Európa romjain emelkedtek a királyok és a kíséretükben levő germán főnemesek erődített udvarházai, majd várai. Nem a béke és a jog székhelyei voltak ezek, hanem az önkény, a jogot nem ismerő zsarnokság kirepítő fészkei... A meroving királyok Galliája a törzsi önkénynek, egy félvad társadalomnak minden szörnyűségét - a rokonok, testvérek, szülők és gyermekek kiirtását - mint a kormányzás természetes formáját mutatja. És amilyen a király, olyanok voltak az alattvalói... ezen a szövevényen igyekezett úrrá leni saját hatalmának megszilárdítása érdekében a legfőbb hűbérúr , a király. Nagy Károly birodalma volt erre az első kísérlet, majd pedig a 11. századtól kezdve a Nagy Károly-i örökség francia részén végbemenő centralizáció, amelynek végeredményeképpen a hűbéri rend ténylegesen a király hatalma alá került" Ezt a folyamatot kíséri végig és személteti kötetünk, a középkori krónikákból válogatott szemelvényekkel, részletekkel.