Kiadás: Ethika, Budapest, 1922
Oldalak száma: 142
Rövid leírás
Az ember pályája. Egy régi hindu mesében Ammi, a bölcs, így szól fiához: «Hozz nekem ama fának gyümölcséből és nyiss fel egyet. Mi van benne?» A fiu így felel: « Néhány kis mag.» «Törj fel egy magot, nézzed meg, hogy abban mi van!» A fiu ezt feleli: «Semmi!» ((Gyermekem - mondja erre a bölcs - «ahol te semmit sem látsz, ott egy hatalmas fa rejlik.» Mint a magban a fa, gyermekkorunk édes történetében is benne rejlik egész emberi pályánk. De a nagy emberek gyermekkorának apró magvában a kortársak rendszerint semmit sem látnak, mint a hindu bölcs fia, s akik a kései jövő más világából visszanézve vizsgálják e csodálatos magvakat, azok még kevésbé láthatják a nagy fát a kis magban. Ime Vajda János is, kinek emberi, írói és költői alakját kiséreljük megrajzolni e lapokon, kedves, vidám és boldog fiúcska volt s életében hosszú ideig hiányzik későbbi pályájának komor fekete hangulata. 1827. május 7-én született Pesten, az Ötpacsirta-utcában. A ház, melyben gőgicsélni kezdett, nagy kert közepén állott. Vajda Endre, a költő apja, csak fél esztendeig maradt Pesten Jánoska születése után. Akkor meghívás útján a vaali erdők felügyelője lett. A kerti házból az erdei lakba, költöztek át s ott, a községtől távol, a Vadászvölgy magányos vadászépületében teltek el a legnagyobb magyar pesszimista boldog gyermekévei. ("Gyermekkoromat tartom" - írja maga Vajda -" életem legboldogabb idejének. Húsz éves koromig oly boldog és naiv voltam, mint Ádám a paradicsomban. Ezekre a fiatal évekre mindig oly jól esik visszaemlékeznem, nem úgy, mint az azutániakra."
15x21 cm, puha kötés
A képen látható állapotban.
Regisztráció időpontja: 2006.10.03.
Értékelés eladóként: 99.91% Értékelés vevőként: 99.22%
Kiadás: Ethika, Budapest, 1922
Oldalak száma: 142
Rövid leírás
Az ember pályája. Egy régi hindu mesében Ammi, a bölcs, így szól fiához: «Hozz nekem ama fának gyümölcséből és nyiss fel egyet. Mi van benne?» A fiu így felel: « Néhány kis mag.» «Törj fel egy magot, nézzed meg, hogy abban mi van!» A fiu ezt feleli: «Semmi!» ((Gyermekem - mondja erre a bölcs - «ahol te semmit sem látsz, ott egy hatalmas fa rejlik.» Mint a magban a fa, gyermekkorunk édes történetében is benne rejlik egész emberi pályánk. De a nagy emberek gyermekkorának apró magvában a kortársak rendszerint semmit sem látnak, mint a hindu bölcs fia, s akik a kései jövő más világából visszanézve vizsgálják e csodálatos magvakat, azok még kevésbé láthatják a nagy fát a kis magban. Ime Vajda János is, kinek emberi, írói és költői alakját kiséreljük megrajzolni e lapokon, kedves, vidám és boldog fiúcska volt s életében hosszú ideig hiányzik későbbi pályájának komor fekete hangulata. 1827. május 7-én született Pesten, az Ötpacsirta-utcában. A ház, melyben gőgicsélni kezdett, nagy kert közepén állott. Vajda Endre, a költő apja, csak fél esztendeig maradt Pesten Jánoska születése után. Akkor meghívás útján a vaali erdők felügyelője lett. A kerti házból az erdei lakba, költöztek át s ott, a községtől távol, a Vadászvölgy magányos vadászépületében teltek el a legnagyobb magyar pesszimista boldog gyermekévei. ("Gyermekkoromat tartom" - írja maga Vajda -" életem legboldogabb idejének. Húsz éves koromig oly boldog és naiv voltam, mint Ádám a paradicsomban. Ezekre a fiatal évekre mindig oly jól esik visszaemlékeznem, nem úgy, mint az azutániakra."
15x21 cm, puha kötés
A képen látható állapotban.