Rovás Lyóga

Töredelmesen bevallom, hogy utálok sportolni…

Legszívesebben napi tizenkét órát olvasnék ágyban fekve (a másik tizenkettőt alvással tölteném), főleg úgy, hogy valaki ébrenlétem idején kétóránként mellém tenné tálcán a legfinomabb ínyenc falatokat. Egyszóval már születésem pillanatától nagyon-de nagyon távol állok mindenféle jógagyakorlattól és egyéb egészséges mozgásformától…

Időnként próbálok ezen változtatni, de bizony mondom, a szakértők által beígért boldogság hormonok nálam SOHA még fel nem szabadultak mozgás hatására, úgyhogy azt kell hinnem, tán valamiféle földön kívülinek születtem, csak épp még nem tudok róla.

 Ilyen előzmények után egyik reggel mégis arra ébredtem, hogy írnom kell… Ráadásul nem ám valami testhez álló témáról, hanem épp a ROVÁS LYÓGÁRÓL.

 Na mondom, vége a lustálkodásnak, odafentről megelégelték egészségtelen életmódomat, és gondolják, hogy így majd rávesznek némi tornára, mert még egy darabig úgy látszik, szükség van rám idelent. Mostantól már csak úgy üldögélhetek a számítógépem előtt, ha a nyakam köré tekerem a lábamat.

Hát… nem voltam valami lelkes… mármint a tornát illetően.

Mindaddig, míg bele nem kezdtem az írásba.

Ugyanis nagyon gyorsan kiderült, hogy a ROVÁS LYÓGA közel sem az, aminek gondoltam, és a LYÓ nem helyesírási hiba…