Szilágyi Gyula, a Vasas középcsatára minden bátorságát összeszedte: „Kádár elvtárs! A csapat nevében azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy ne büntessenek bennünket, akik itthon maradtunk. A disszidensek valamennyien autóval furikáznak, mi meg, a magyar bajnokok, villamossal járunk. Nem lehetne valamit tenni?”. Emelkedett volt a hangulat a Köztársaság téri pártházban, a Vasas játékosai 1957 utolsó napjaiban a klub első bajnoki címét ünnepelték. A puritán Kádár méltányolta a kérést, ahogy a körülötte álló vezetők: Gáspár Sándor, Biszku Béla, Csergő János is hevesen bólogattak. Végül az a megoldás született, hogy a játékosoknak soron kívül kiutalnak egy-egy Moszkvicsot, amelyért részletekben kell kifizetni a kissé borsos árat, több mint 30 ezer forintot. „Baróti elvtárs! Magának semmilyen kívánsága nincs?” – fordult a bajnokcsapat edzőjéhez Kádár János.
Ilyen, és ehhez hasonló anekdotákról olvashatunk sokunk kedvence, a futball-legenda, Baróti Lajos életét bemutató írásban, melyben a történeti pontosságú háttéranyagon és korrajzon kívül, ő maga emlékezik vissza nem éppen unalmasnak mondható pályafutására. A könyvben „megszólal” jó néhány Baróti-tanítvány, több játékos- és edzőtárs is. Ezenkívül számos korabeli tudósítás, és Baróti Lajos pályafutásának mérkőzéseiről, csapatainak szerepléseiről készült adattáblázat, statisztika egészíti ki az írásanyagot, mely méltán tarthat számot érdeklődésre a futballrajongók nem kis táborában.