Szász Imre 1927- született Budapesten; egyetemista koráig Kaposvárott élt, onnan került fel az Eötvös-kollégiumba magyar-angol szakos tanárjelöltnek. A tanári diplomát megszerezte ugyan, de soha nem használta; könyvkiadói szerkesztõ lett, hosszabb ideig dolgozott a Franklin, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó lektoraként. Jelenleg az Új Tükör munkatársa.

Elsõ regénye, a Szól a síp, huszonhat éves korában jelent meg. Utána két könnyvvel hódolt a vizeknek és vízparti barátainak, valamint kedves szórakozásának, a horgászatnak (Vízparti kalauz, 1958; Horgászbottal írtam, 1962). Gyertek este kilencre (1959-1969) címû regénye egy féktelen szombat este és éjszaka történetében a korabeli magyar értelmiség egy jellegzetes rétegének életérzését bontja ki; Felhõfejes (1967) a szülõ-gyerek kapcsolat feszültségeit rajzolja meg. Száraz martini koktél (1973) címû útikönyve hosszabb amerikai tanulmányútjának színes, gazdag naplója, egyszersmind önvallomás. 1975-ben megjelent színmûve, az Áldozatok, az egyéni terror témáját helyezi középpontjába. Legato címû forgatókönyvébõl Gaál István készített filmet 1977-ben. A kortársi irodalomról írott kritikáinak gûjteménye, a Háló nélkül 1978-ban jelent meg. A magyarországi vadászirodalomban szinte egyedülálló könyve (Ez elment vadászni…, 1985) az írószociográfia eszközeivel ismerteti meg olvasóit ezzel az õsi, szépséggel, szenvedéllyel és gonddal teli passzióval, s a mai magyarországi vadászattal mint társadalmi tevékenységgel. Ménesi út (1985) címû regénye Eötvös-kollégiumi emlékeit eleveníti fel.