"Szófia jelentette a kitörést az ismeretlenségből és a kétségekből. Szófia nyújtott kárpótlást a gondok közt telt gyermekévekért, minden addigi sérelemért, mellőzésért. A győzelem úgy szakította át a gátakat, hogy immár megállíthatatlanul özönlött az elismerés. Csaba egyszeriben a középpontba került, s attól kezdve szinte minden arannyá vált körülötte, minden története - a szomorú és a felemelő is - nagy történet lett, vonzani kezdte a sikert. Nem lehetett nem figyelni rá. Szófiában - újoncként - tuskirály és világbajnok lett. Ő kapta meg a legjobb birkózónak járó különdíjat, pedig még tizenkilencen nyertek aranyérmet, s felvonult a sportág színe-java, minden klasszisa. A Nemzetközi Birkózó Szövetség megválasztotta az év birkózójának, Münchenben olimpiai bajnokságot nyert, s ez volt a magyar sport századik olimpiai aranyérme. Súlyos autóbalesetet szenvedett, hetekig életveszélyes állapotban volt, de legyőzte a halált. Nemcsak életben maradt, hanem ismét birkózni is kezdett. És nemcsak birkózott, hanem két Európa-bajnokságot is megnyert. 1979-ben alig túl a harmincon szövetségi kapitány lett, s irányítása alatt - egy sikeres EB után - már az első világbajnokságon felülmúlta minden addigi sikerét a magyar birkózás. Negyedévvel később befejezte tanulmányait a jogi egyetemen, s mint dr. Hegedűs Csaba tette le első vizsgáit - a Testnevelési Főiskolán..."