Xaver Varnus: Isten majd megbocsájt: az a mestersége
Aquincum, 1996.
"Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit egy muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabatos és tiszta magyar nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabéliek."
Molnár Gál Péter, a Népszabadság legendás kritikusának tévényilatkozata
"Xaver régi ismerős, a legális alian, ezer szempontból messziről jött ember. S most nem csak Kanadára gondolunk, léteznek jóval távolabbi tartományok is. E könyv izgalom, kaland, pletyka, határok ostroma, olyan kitárulkozás, ami hasson bár minden alkalommal a zsigerekig akár, akkor is, valószínűleg végeérhetetlen."
Krieg Ágens, Magyar Narancs
"Egy ezredvégi ifjonc, ha tetszik, XIX. századi francia öregúr, a pesti Olrando.... olyan kérdésekről szól nyíltan és természetesen, ami itthon a prüdéria vagy a másság iránti ellenszenv miatt szokatlan."
V. Bálint Éva, Magyar Hírlap
"Olvasmányos, elgondolkodtató ez a kötet, melyet lehet dícsérni, lehet ócsárolni, csak egyet nem lehet vele csinálni: közömbösen lapozgatni."
Simon Béla, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Új Néplap
"A szabadság szelleme. Vitriolos soraiból kitetszik, hogyan is elegyedik a zseniális ráérzés, az igazi, szellemi nagyságok előtti rajongás, a fenegyerek gáncs nélküli vagdalkozásával, szertelen pimaszkodásával. Lehet bólogatni bizonyos passzusai olvastán, lehet egyet nem érteni végletesen szubjektív megállapításaival, máskor csodálkozni meglepő éleslátásán. Lehet méltatlankodni sommás ítéletei fölött (s lesznek, akik "bűnöst" kiáltanak rá) - egy bizonyos: bántó őszintesége, akárcsak szellemesen csapongó irálya, lebilincselő. És az is bizonyos, hogy aki nem híve a gáncstalan szókimondásnak, önleleplezésnek, a tévedések ódiumát is vállaló, szenvedélyes ítélkezésnek már-már hajmeresztő nyíltságnak, az óvakodjon a könyv kézbevételétől. Különben saját, jól felfogott érdekei ellenében sem tudja majd letenni."
Metz Katalin, Új Magyarország
"Drága Xaver, az unokabátyád hozta kézirat nem kis meglepetést okozott és örömet szerzett. Nem képzeltem, hogy rosszat írsz - bár alig tudok nagy zenészről-zeneszerzőről, aki igazán jót írt volna. Richard Wagnert is ideértve - de ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra - mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám."
Faludy György, a költőfejedelem levele Xaver Varnushoz
Varnus Xavér: Folytatás
Aquincum, 1998. Első kiadás
Dedikált példány.
"Isten majd megbocsájt: az a mestersége" címmel vékonyka kis kötet látott napvilágot 1996-ban, amelynek írója Xaver Varnus, a legendás orgona- és életművész volt. Szerzőjének páratlan sikert hozott a könyv - két esztendő alatt tizenkét kiadást, harmincnyolcezer eladott példányt ért meg, és hatalmas viharokat kavart: irodalmárok és pedagógusok, püspökök és politikusok, újságírók és gimnazisták vitatkoztak róla lázasan és nem kevés szenvedéllyel, hiszen a végtelenül prűd és jócskán kékharisnya magyar társadalom addig soha ki nem mondott problémáit vetette fel. Molnár Gál Péter, a Népszabadság rettegett kritikusa így nyilatkozott róla: "Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit a muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabados és tiszta nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabeliek."
Az első könyv - a másodikhoz hasonlóan - egy ezredvégi, radikálisan liberális humanista feljegyzéseinek gyűjteménye, amelyben éppen úgy szó esik az irodalomról és a művészetekről, mint a homoszexualitásról, avagy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb átkáról, az úrhatnám katolikus főpapságról. Az első könyv kéziratának elolvasása után a "magyar Voltaire", Faludy György ezt írta Xaver Varnusnak: "Ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám!
Regisztráció időpontja: 2006.12.22.
Értékelés eladóként: 100% Értékelés vevőként: 100%
Xaver Varnus: Isten majd megbocsájt: az a mestersége
Aquincum, 1996.
"Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit egy muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabatos és tiszta magyar nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabéliek."
Molnár Gál Péter, a Népszabadság legendás kritikusának tévényilatkozata
"Xaver régi ismerős, a legális alian, ezer szempontból messziről jött ember. S most nem csak Kanadára gondolunk, léteznek jóval távolabbi tartományok is. E könyv izgalom, kaland, pletyka, határok ostroma, olyan kitárulkozás, ami hasson bár minden alkalommal a zsigerekig akár, akkor is, valószínűleg végeérhetetlen."
Krieg Ágens, Magyar Narancs
"Egy ezredvégi ifjonc, ha tetszik, XIX. századi francia öregúr, a pesti Olrando.... olyan kérdésekről szól nyíltan és természetesen, ami itthon a prüdéria vagy a másság iránti ellenszenv miatt szokatlan."
V. Bálint Éva, Magyar Hírlap
"Olvasmányos, elgondolkodtató ez a kötet, melyet lehet dícsérni, lehet ócsárolni, csak egyet nem lehet vele csinálni: közömbösen lapozgatni."
Simon Béla, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Új Néplap
"A szabadság szelleme. Vitriolos soraiból kitetszik, hogyan is elegyedik a zseniális ráérzés, az igazi, szellemi nagyságok előtti rajongás, a fenegyerek gáncs nélküli vagdalkozásával, szertelen pimaszkodásával. Lehet bólogatni bizonyos passzusai olvastán, lehet egyet nem érteni végletesen szubjektív megállapításaival, máskor csodálkozni meglepő éleslátásán. Lehet méltatlankodni sommás ítéletei fölött (s lesznek, akik "bűnöst" kiáltanak rá) - egy bizonyos: bántó őszintesége, akárcsak szellemesen csapongó irálya, lebilincselő. És az is bizonyos, hogy aki nem híve a gáncstalan szókimondásnak, önleleplezésnek, a tévedések ódiumát is vállaló, szenvedélyes ítélkezésnek már-már hajmeresztő nyíltságnak, az óvakodjon a könyv kézbevételétől. Különben saját, jól felfogott érdekei ellenében sem tudja majd letenni."
Metz Katalin, Új Magyarország
"Drága Xaver, az unokabátyád hozta kézirat nem kis meglepetést okozott és örömet szerzett. Nem képzeltem, hogy rosszat írsz - bár alig tudok nagy zenészről-zeneszerzőről, aki igazán jót írt volna. Richard Wagnert is ideértve - de ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra - mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám."
Faludy György, a költőfejedelem levele Xaver Varnushoz
Varnus Xavér: Folytatás
Aquincum, 1998. Első kiadás
Dedikált példány.
"Isten majd megbocsájt: az a mestersége" címmel vékonyka kis kötet látott napvilágot 1996-ban, amelynek írója Xaver Varnus, a legendás orgona- és életművész volt. Szerzőjének páratlan sikert hozott a könyv - két esztendő alatt tizenkét kiadást, harmincnyolcezer eladott példányt ért meg, és hatalmas viharokat kavart: irodalmárok és pedagógusok, püspökök és politikusok, újságírók és gimnazisták vitatkoztak róla lázasan és nem kevés szenvedéllyel, hiszen a végtelenül prűd és jócskán kékharisnya magyar társadalom addig soha ki nem mondott problémáit vetette fel. Molnár Gál Péter, a Népszabadság rettegett kritikusa így nyilatkozott róla: "Hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet? Csak ezt érdemes! Xaver szabad ember, genetikailag az. S minthogy annyi minden van, amit a muzsikus nem tud a hangszerén eljátszani, ezért hát e kötet élvezetes csevegése szabados és tiszta nyelven, melyen jobban ír, mint a szakmabeliek."
Az első könyv - a másodikhoz hasonlóan - egy ezredvégi, radikálisan liberális humanista feljegyzéseinek gyűjteménye, amelyben éppen úgy szó esik az irodalomról és a művészetekről, mint a homoszexualitásról, avagy a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legnagyobb átkáról, az úrhatnám katolikus főpapságról. Az első könyv kéziratának elolvasása után a "magyar Voltaire", Faludy György ezt írta Xaver Varnusnak: "Ilyen kiválóra, ugyanekkor élvezetesre és mulatságosra, szétágazó témájúra, részleteiben rövidre (vagy pontosabban: éppen elegendőre) fogottra, ahol kell, kegyetlenre, magyarázgatás helyett állítóra, leíró helyett megírtra mégsem vártam. Gratuláció, hogy a másik mesterségben is ilyen kitűnő vagy. Teljesen példátlan. Minden jó, amiről csak írsz. Ha a könyv háromszor ilyen hosszú lenne, akkor is túl rövidnek tartanám!