SZERZŐ

42 éves szociológus, akinek magyarországi pályafutása "ígéretes indulás" után a szellemi segédmunkáknak arra a mesgyéjére szorult, amely manapság a sorba beállni nem akarók nagyobb részének gyűjtőhelye. E menedékkel is elégedetlenül Zsille egyre több konfliktusba sodródott, s 1980 novemberében családostul Bécsben telepedett meg. Onnan figyeli és segíti az engedetlenek és ellenállók kis magyarországi csapatát úgyis mint a "Bibó Press" c. magán-hírügynökség mindenese. Könyve egy magával és a világgal elégedetlen ember önelemzési kísérlete. Szókimondó, perlekedő és lépten-nyomon elevenbe vágó írás. Oly szokatlanul az, hogy az olvasó (nemcsak a történetben érdekelt, hanem a kívülálló is) lépten-nyomon feszélyezve érezheti magát: hát így is lehet beszélni? Igen, lehet - habár nem szokás, amióta az okos önfegyelem finomított tintája a legjobb tollakba is beleitatta magát. Szertelennek, szilajnak, komisznak, mosdatlan nyelvűnek nem illik mutatkozni...nyomtatásban. Zsille mer, s nem fél attól, hogy olyannak láttatja magát, amilyen. "Egy önhit életrajza" ettől válik egy egész kor, s benne egy elveszett nemzedék, tükrévé. 

A képen látható állapotban............................................